Olvasom a Népszabadság 2007-05-15-i számában a belső ombudsmanok összefoglalóját a az újságról. Jó intézménynek tűnik ez a belső ombudsman. Az írás bevezető soraiból azonban úgy tűnik, megteszik ezt az olvasok – is. „Bevalljuk, arra is számítottunk, hogy a kedvelt lapjukat immár rendszeresen bántalmazó írásainkon felhorgadt, sértődött olvasóktól komoly szemrehányást kapunk majd.” Nem kaptak, mert az olvasók egyetértettek velük, sőt még többet is értettek náluknál. Nem mindenki írja meg a véleményét, de a baráti, kollegákkal történő beszélgetések során, még „súlyosabb” kritikák, vagy ha úgy tetszik kifogások is elhangzanak.
Igaz: az NSZ még mindig a legszakmaiabban szerkesztett napilap. Többségében kiváló újságírói, tudósítói vannak A nemzetközi és a gazdasági életről, történésekről szóló tudósításai, elemzései helytállóak. Túl mindezen, az arculatában – szellemiségében, társadalmi- politikai ítéletalkotásaiban, szerkesztési koncepciójában, ha úgy tetszik filozófiájában, azonban mind inkább az úgynevezett kávéházi okoskodás kezd jellemzővé válni. Terjengős, semmit mondó társadalompolitikai írások. Se ide, se oda pelyhűt kesergések. Nyegle jópofáskodás. „De elképzelhetetlen színvonalas publicisztikai rovat az ellentétes vélemények közlése nélkül.” Igaz! De sajnos gyakori a válasz nélkül hagyott, vagy kétes értékű válasszal közölt írás.
Ha nem alakít ki a lap markáns belpolitikai arculatot, ha egyértelműen egy félreértelmezett liberálisnak hitt filozófia mentén kíván haladni, privát ügye. Ebben a tulajdonos dönt, a végrehajtás kötelező. A lap olvasása, viszont nem. Jobbat ugyan (mostanság) nem talál a tisztelt borzongó olvasó, de hát istenem „nem lehet minden tökéletes!”
