Szilágyi Ákos (NSZ 2007.05.05) a Módok módosítása írásban, hogy a szükséges reformok csak akkor vezethetnek eredményre,ha azokat alulról kezdeményezik. „A jelenlegi reformkurzus programjának radikalitása folytán alapvetően érinti a módokat, csak éppen úgy, mintha háborút indított volna ellenük, amit szükségképp el fog veszteni, mert a módok felűről, kívülről, kényszerrel, diktatúrákkal nem változtathatók meg.”
Hogy el fog veszni, vagy sem, azt nem tudom. De, hogy nem szükségképpen az, bizonyos. Ugyan is az nem bizonyítja a szükségszerűséget, hogy a módok felűről nem változtathatók meg. Lehet, hogy Szilágy Ákos, mint fogalom a módot a népcsoport, közhasználatú nevén a nemzeti kultúrát érti. Az írás tartalma, számomra erre utal. Ha így van, és csak ha így van, az írás további fejtegetéseivel összefüggésben, nem világos, hogy a következő állítás: „… bármilyen értelmes reformpolitikának az évszázadok alatt megszilárdult és működő társadalmi módok – a kelet-európai magyar mód – módosítására kell irányulnia. A reformok igazi tárgya: a módok módosítása.”
Vagyis az én olvasatomban: a népcsoport, a nemzeti kultúra tartalmát, az abban megformálódott személyiségi és társadalmi attitűdöket kell megreformálni, oly módon és tartalmi követelményekkel, amelyek alkalmassá teszik az egyes személyeket (azok meghatározó többségét) a népcsoportot, az adott nemzet (pontosabban ország) polgárait a „szükséges reformok” megvalósítására. A kérdés: ez a feltétel, követelmény, kívánalom miként valósul meg. Figyelembe véve, hogy a kultúra alapvető összetevői: a dolgok, emberek, hiedelmek (jelen esetben Csányi Vilmos rövidített megfogalmazását alkalmazva, ami persze a téma bővebb kifejtésével értelmezhető csak). Innen már messzire vezet az „út”, de kiemelhető néhány alapkérdés: a környezet, a tapasztalatok (a történeti múlt, amire Szilágy is utal), és a nevelés. Ezeknek nem elhanyagolható „alulról” meghatározott, megalkotott összetevői vannak, de a modern társadalmakban (a városállamok kialakulása óta) spontán és irányított együttműködések következtében (hiedelmek és kényszerek stb.) alakultak, formálódtak. Mindig is primer szerepe volt a hagyományok mellett és/vagy azokra épülve, adott esetben azokat tagadva és elvetve (mint pl. Szt. István államalapítása) volt a hatalmi viszonyoknak, a kultúra valamennyi összetevője közötti súlypont eltolódásoknak (tudományok, létmegtartási kényszerek stb.), illetve azok felismerésének, és kikényszerítésének.
Magyarországot tekintve, a „reformkor” (amit Szilágyi Ákos a kétszáz évesnek) meghatározó volt az ország (a nemzet) jövőjének alakulását tekintve. (Csak úgy, mint a felvilágosulás kora egész Európára vonatkozóan). A magyarság „reformja” azonban törzsi kialakulása óta (sőt azt megelőzően) tart, viszonylag rövid történelmi időszakban (jól nyomon követhetően 4000 éve), de (!) váltakozva két kontinens területén, számos népcsoporttal együttélésben, keveredve. Azok kultúrájából sok mindent megőrizve és sok mindent kényszerűen is befogadva.
>
